Amiről mesélnék, az 11 éve volt. Krauth Péterrel a Malév akkori repülési igazgatójával elhatároztuk, hogy kellene csinálni “valami kolosszálisat”. Olyat, amit még senki nem csinált, de persze “szigorúan ellenőrzött keretek” között, mint annak idején az első “KitMitTud”-ot. A terv az volt, hogy -az akkor már más síkon is együttműködő- Malév és SkyEurope megmutassa magát együtt, kifejezze azt, hogy a low-cost és a flag carrier barátok.

Korábban már voltak áthúzások, de azok nem voltak olyan látványosak. Magasak voltak, szólóban voltak. Anno 2001-ben Capt Rubányi és jómagam is részese voltam a Travel Service dunai áthúzásának, de a mostani akkor is más volt. Mivel magam dönthettem sok mindenről, ezért a terv a Malévval következő volt. Petiék felszállnak egy 800-assal, és áthúznak magukban. Mi megyünk utánuk egy 300-assal és áthúzunk szintén szólóban, majd Petiék bevárnak minket Budaörs légterében, egymás mellé állunk és “kötelékben” átrepülünk a város felett, a Duna vonalát követve. Gond az az volt csak, hogy nekem nem volt kötelék kiképzésem és a Boeing nem kötelékre volt kitalálva. A hatóság nem szerette az ötletet annyira. A hab a tortán a biztosítás volt, hisz a Boeinget sem kötelékben, sem szólóban nem tervezték arra, hogy a város felett repkedjen 100-200 méteren. Az egy másik történet, hogy ettől függetlenül, a Boeing szépen repül kötelékben és még a város közelségétől sem tart.

Én anno híres voltam arról, hogy átnyomtam a hatóságon olyan dolgokat, amiket korábban mások nem. Na ilyen volt ez is, meg az egy évvel későbbi Szentkirályszabadjai leszállásom és légi bemutatóm, megspékelve egy kis sétarepüléssel a Dunakanyarban 3-5000 lábon. Valóban, szokatlanok az ilyen manőverek, magasabb kockázati faktorral rendelkeznek mint egy Budapest Róma járat, de ha az ember körültekintő, akkor életre szóló élményt jelenthet személyzetnek, utasnak és nézőnek is egyaránt. Így is lett.

A hatósághoz beadtam minden papírt, tervet. Megbeszéltem mindent az ATC-vel, ők mindenben támogattak. Leszerveztük a filmezést. A terv szerint 2×5 kamerával dolgoztunk. Abban az időben még nem volt GOPRO és hasonló vákuumosan gépre cuppantható kamera, nem voltak drónok, csak nehéz Digibeta vállkamera, méregdrága helikopter és rajta stabilizált szintén méregdrága wescam (gyrostabilizált kamera) rendszer.

A terv szerint egy kamera volt a Sándor palotában telepítve, egy a volt fülkében, egy a utaskabin- ablakban (utas szemszög) és egy vállon levő beta volt a fülke ajtóban ácsorgó operatőr vállán. Ugyanez a setup volt a Malév gépben és ehhez jött még az RTL helikoptere és operatőre Harmati Gábor jóvoltából , aki maga vezette a helikoptert. Gabi a pilótám volt anno, kezdetben pedig ketten voltunk a legelső elsőtisztek a Travel Servcenél. Nagyon jó kezű szakember, igazi madárember, csakúgy mint a Malév gépen Krauth Péter kapitány. Az egészet rögzítést Hévizi Tamás barátom koordinálta össze, később ő vágta készre el a filmet az áthúzásról.

A mai napig emlékszem az utolsó megbeszélésre, ahol mint izgatott gyerekek ültünk és egyeztettünk. A személyzet a következőkből állt. A Malévnál Karuth Péter- Andrassev Ákos páros elől, Gönczi János vezérigazgató a jumpseaten és Hévizi Tamás operatőr. Nálunk Varga Miklós kapitánnyal, a helyettesemmel ültünk elő, nálunk is ott figyelt az Igazgató, és az operatőr is. Mikit a helyettesemet nagyon kedvelem a mai napig, remek szakember és emellett jólelkű ember. Sok-sok éve ismertük egymást még a Malév repülőklubos időkből. A SkyEurope-nál szakmailag is nagyon jól kijöttünk.

Látszott hogy nagy durranás lesz, a cég PR-osai lelkesen dolgoztak az ügyön , hogy minél több nézőt csaljanak ki a Duna partjára. Ebben csak segített a REDBULL AirRace.

Eljött 2006 augusztus 20-a. A gép lemosva, csillogott az előtéren, amikor hívtak, hogy a gép másik járatra megy. Felindultam, mert a kis szutykos HA-LKV-t adta oda nekem a műszak, a csillogó HA-LKT helyett. Hatalmi szóval elvettem a gépet. Végül is ki a csuda a főnök, ha nem én. Persze jogilag rendben volt minden.

Nagyon izgult mindenki, fontos volt a pontosság, mert a RED BULL nem vár.

2005-ben csak a Malév tudott áthúzni, és mi ott köröztünk Csepel felett, mert nem engedtek be minket, mondván 2 percet késtünk. A RedBull-t nem érdekelte hogy ez egy megkésett járatról jövő 737-es. Nagyon nagy balhé lett belőle SkyEurope-ban, alig tudtam magam kimosni a cégnél. Érthetően nem tetszett a cégvezetésnek hogy elmentem repülni a Boeing-el 15 percre “csak úgy “. Akkor annyira “felmérgeztem magam”, hogy 1500 láb magasságon jöttem vissza Csepelről látással, mondván ha már a belváros nem látott Boeinget, akkor lásson minket a peremkerület :). A torony kérdezte milyen hosszú “finalt” szeretnék, mondtam nekik, “nem kell final, hagyjatok békén