A civilek számára megközelíthetetlen hely volt a Magyar Honvédség Légi Vezetési és Irányítási Központja a Gellért-hegy gyomrában. Az ott dolgozók emberfeletti munkát végeztek, olykor áldatlan körülmények között. Szüle Zsolt Boeing–747-es parancsnokkal idézzük fel a hősi időket.
Meglepő adat: körülbelül minden harmadik ember retteg a repüléstől, miközben annak esélye, hogy egy repülőgép-szerencsétlenségben veszítsük az életünket, 1 a 11 millióhoz.
A zenész és felesége a napokban egy tréningen vettek részt, ahol repülési iszonyukat győzték le.
A rapper és felesége nemrég egy tréningen vettek részt, ahol a repüléssel kapcsolatos félelmeiket oszlatták el. Béci és Norina ezzel a kurzussal megismerhették, hogyan működik egy repülő, milyen feladatai vannak a személyzetnek.
Fodor Béla – és a sorozatunkban korábban bemutatott - Viczián István életútját szinte egymásra lehetne tenni, annyira hasonlítanak egymásra – legalábbis egy bizonyos pontig. Mindketten már tizenéves korukban elhatározták, hogy pilóták lesznek és ezek után hihetetlen eltökéltséggel dolgoztak azon, hogy megvalósítsák gyerekkori álmukat. Ugyanarra a kazahsztáni pilótaképző egyetemre jártak, majd az iskola befejeztével mind a ketten az egykori hazai légitársaságnál, a Malévnál kezdték meg pályafutásukat. Képletesen szólva még egy ideig kötelékben repülnek, de az évek múlásával később már más-más irányban. Ezúttal Fodor Béla gépével repülünk vissza az időben.
Fodor Béla – és a sorozatunkban korábban bemutatott - Viczián István életútját szinte egymásra lehetne tenni, annyira hasonlítanak egymásra – legalábbis egy bizonyos pontig. Mindketten már tizenéves korukban elhatározták, hogy pilóták lesznek és ezek után hihetetlen eltökéltséggel dolgoztak azon, hogy megvalósítsák gyerekkori álmukat. Ugyanarra a kazahsztáni pilótaképző egyetemre jártak, majd az iskola befejeztével mind a ketten az egykori hazai légitársaságnál, a Malévnál kezdték meg pályafutásukat. Képletesen szólva még egy ideig kötelékben repülnek, de az évek múlásával később már más-más irányban. Ezúttal Fodor Béla gépével repülünk vissza az időben.
Szuper jó dolog megismerni olyan életutakat, amiben az elejétől a végéig van egyfajta ki nem kezdhető eltökéltség. Nyilván nem Viczián Istváné az egyetlen példa arra, amikor valaki valóra váltotta a gyerekkori álmát. De immáron több történet megismerése után abban viszont biztos vagyok, hogy a pilóták esetében csak így – helyesebben mondva másként nem is lehet karriert építeni.
Viczián Istvánról egy közös ismerősünk viccesen azt mondta: olyan tapasztalt és rutinos pilóta, hogy szerinte csak varázsszőnyegen nem repült még. Húszezer levegőben eltöltött óra után nem is csodálkozom azon, hogy anekdotákkal átszőtt életútja szinte végtelen történetté válik. Közel egy órája beszélgetünk, amikor még mindig csak a diákéveinél tartunk. Már ekkor sejtem, hogy nem férünk bele az előzetesen tervezett keretbe, de nem bánom a múltbéli szárnyalását, azonban ennek az az ára, hogy az életútjában ezúttal csak Japánig repülünk.
Szüle Zsolt megvalósította a legtöbb kisgyerek vágyát: pilóta lett. B747–400-as kapitány, B737-es oktatókapitány, oktatópilóta. Kis túlzással és némi szimbolikával azt is mondhatnám, hogy csak egyszer szállt fel, de azóta is hasítja az eget. Több mint 14 000 repült óra után úgy döntött, hogy a földre hozza és mindenki számára elérhetővé teszi a repülés élményét, létrehozza a SimFlite szimulátorközpontot, szívében az „Égbolt királynőjének” is nevezett Boeing B747-es pilótafülkéjével.
Az aviofóbia, avagy a repüléstől való félelem sokkal több embert érint, mint gondolnánk. Hatvan százaléka az emberiségnek nem repül teljes nyugalomban, egyharmada pedig jelentősen szorong, ha repülőre kell szállnia. Van, - aki lemondások árán ugyan, de - együtt tud élni vele, mások életét viszont jelentősen megnehezíti. A SIMFLITE "Fear of Flight" Aviofóbia konzultáció és tréning programja nekik szól.
A történet amit leírok most, az kevésbé szakmai, inkább szórakoztató lesz. Van benne egy csöppnyi önirónia is, de akik ismernek barátaim tudják, hogy velem sok mókás történet esik meg, de mindegyikből jól ki tudok jönni és sosem szégyelltem őket. Talán azért, mert sosem adom fel ha szarba kerülök, mindig van egy “B” tervem.
Az alábbi posztom egy korábban adott interjúm publikálása, amely az Origon jelent meg 2017-ben.
Tavasszal mertem nagyot álmodni. A bankom szerint én egy nagyon konzervatív besorolású és gondolkodású számlatulajdonos vagyok. Néztek is nyáron az ismerőseim, amikor céget alapítottam és létrejött a Simflite Légiszolgáltató Kft. A Simflite pedig elhoz Magyarországra egy Boeing B747-400 repülés-gyakorló berendezést.
A repülés – mint egyéb más terület az életben – szappanos deszkák sokaságából áll, de életünk során próbálunk figyelni arra, hogy ne lépjünk olyan “mezőre”, ahol ilyenek lehetnek. A gond akkor van, ha ilyenekkel van kirakva az utunk. Akkor biztosan úgy járunk mint én Novoszibirszkben, aki vagy 30 métert csúszott mint csótány a hátán, miután nem gondolta volna, hogy a szibériai jeges lejtő, az olyan mint a többi jeges lejtő. Marhára csúszik, csak sokkal hidegebb. Ez a fizikai szappanos (jeges) deszka volt :).
Tulajdonképpen lehetett volna sima út is a EDAZ-LHTL repülés, de az szokatlan májusi időjárás közbeszólt és az időben meghozott döntések sorozata valamint az időben megállított svájci sajt modellnek köszönhető az, hogy az ember megoszthatja a tapasztalatait másokkal. Persze mondhatják az emberek azt, hogy minek repülni ilyen időben, de mivel a repülőgépet a sima hobbi “ide-oda” repülésnél többre használom, ezért előfordulhatnak hasonló esetek, amiből tanulni lehet.
2006 Augusztusát írtuk. Javában dübörgött a SkyEurope, Magyarország kedvenc Low-cost légitársasága. Sokan szerették, sokan repültetek vele. Mások voltunk. Vidámak, nyitottak, egy kicsit meglepő mindenki számára. Rengeteg ötletünk volt és mindenki aki itt dolgozott szerette ezt a munkahelyet. Ezért is hagyott olyan mély nyomott mindenkiben a megszűnése. Azóta évek teltek el, az idő igazolta az akkori üzlettársak sikerét.
A Pilóta. Hivatalos megnevezése: Repülőgépvezető. Ergo a pilótakeksz (nem az Oreo) , ettől a naptól csakis repülőgépvezető-szárazsütemény néven futhat tovább. Érdekes szakmát űzünk. Mi akik benne élünk tudjuk ezt nagyon szeretni és tudjuk rettenetesen utálni is. Kívülről az az embereknek látszik, hogy pompa és ragyogás a munkánk, esetekben /filmekben/ ék akalakban megyünk át a terminálon, minden bámészkodó mutogat és azt gondolák, ezt akarják ő is csinálni.
Átéltem első nagyon durva élményemet török kapitánnyal és elsőtiszttel a cégen belül. Ma Dalaman – EGNJ (Humberside)- EGAA (Belfast) útvonalon repültünk heavy crewban (2 cpt, 1 fo). EGNJ egy picike, a pálya 1950 méter, de miután siklópálya beledöf a betonba utána már csak 1650m maradt megállni.
A mai napi sztorim nem olyan hosszú és szövevényes mint a Belfast-i kaland, de mégis rejteget tanulságos momentumokat. Az történt ugyanis, hogy beosztódtam egy Kaysery – Coppenhága- Kónya-Istanbul járatra. Ez magában még nem olyan szörnyű, csak mindez naplementében odafele, koromsötétben kornyadozva visszafele történik.
Az űrlapon keresztül küldd el részünkre kérdésedet és mi gyorsan válaszolt adunk rá!