Sokféle vélemény létezik most erről a helyzetről, és ez teljesen érthető. Én viszont a rengeteg pozicionáló utazás miatt elég gyakori légitársasági utazó vagyok, ezért körbenéztem a piacon, konzultáltam külföldi szakember ismerőseimmel is és ezek alapján nálam most nagyjából az alábbi kép áll össze.

És ami talán a legfontosabb: mielőtt bárki repülőutat tervez vagy elindul, érdemes saját magának is meggyőződnie az aktuális helyzetről. Mert most különösen igaz, hogy ami tegnap még működőképes, kényelmes vagy jó árú útvonal volt, az ma már nem feltétlenül ugyanaz.

Ha én most turistáskodni szeretnék, szerintem háromfelé érdemes nézni: keletre, nyugatra Amerikába, és arra is, mi van akkor, ha inkább Európán belül maradnék low-costtal.

Picit szakmázzunk, de csak hogy értsünk egy fontos folyamatot. Sok légitársaság korábban, előre bebiztosította az üzemanyagköltsége egy részét. Ezt hívják hedgingnek, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a cég előre rögzíti vagy pénzügyileg védi a jövőbeni ár egy részét, hogy egy hirtelen drágulás ne üsse meg teljes erővel. Ez most segít tompítani az ütést, de nem egy pajzs, mert a mostani drágulás nem csak az olajárban, hanem magában a repülőgép-üzemanyag árában is megjelent. Magyarul: sok társaság most inkább kivár, és átmenetileg benyeli a költségsokk egy részét, annak a kockázatával, hogy kisebb lesz a nyeresége.

Ha keletre mennék, most nem a pánik a jó szó, hanem az, hogy a rendszer idegesebb lett. A drágább üzemanyag, a kerülő útvonalak és a közel-keleti bizonytalanság együtt elkezdték feljebb tolni a költségeket. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a közel-keleti ellátási zavarok április–májusban már Európában is érezhetőbbé válhatnak, különösen a repülőgép-üzemanyag és a dízel oldalán.

Kelet felé utazva ráadásul nem mindegy, merre mennék: Bangkok inkább a drágulást mutatja, Delhi már feszültebb, Szingapúr pedig jól láthatóan a régiós árpánik egyik barométere. Indiában a repülőgép-üzemanyag ára április elején 8,6%-kal nőtt, miközben a kormány már korlátozni próbálja, hogy ez milyen gyorsan gyűrűzzön át a belföldi jegyárakba.

Ezért ha ma keletre utaznék, én inkább Isztambul felé néznék átszállást, és ahol lehet, kerülném a megszokott öböl menti átszállásokat. Most nem biztos, hogy a legolcsóbb jegy a legjobb jegy.

Hogy ez mennyire nem elméleti kérdés, arra mondok egy gyakorlati példát. Mi cargóban sokszor lehajolunk minden dollárért, és ha az útvonal, az idő és az operáció engedi, akár egy plusz leszállást is beiktatunk, még akkor is, ha annak költsége van. Egy B747/B777 kategóriájú gépnél egy jól megválasztott tankolással, olcsóbb helyen felvett üzemanyaggal akár 40–50 ezer dollár megtakarítás is kijöhet egyetlen megálláson. Az utasszállítóknál ezt ritkábban látni, mert ott a menetrend, az átszállások és az utasélmény sokkal érzékenyebb tényező, de a matek náluk is ugyanaz: ha a kerozin drágább, azt előbb-utóbb az utas is megérzi.

Ha nyugatra, vagy éppen Amerikába mennék, a kép valamivel nyugodtabb. Az USA kevésbé függ a Hormuzi-szoros felől érkező repülőgép-üzemanyagtól, mint Európa vagy Ázsia, viszont most a fél világ az amerikai finomítókra néz pótlásként. Ez segít, csak nem végtelen kapacitás. A mostani helyzet inkább arról szól, hogy Amerikában van áru, csak egyre drágábban, miközben az exportnyomás is nő.

És mi van akkor, ha inkább Európán belül maradnék low-costtal? Ott most még nem az összeomlás jeleit látni, hanem azt, hogy a rendszer érzékenyebb lett. A low-cost modell alapja az alacsony költség, ezért a drágább üzemanyag őket különösen kellemetlenül érinti. A Wizz Airnél Váradi József március elején arról beszélt, hogy a társaság jól védett, az olajár-fedezeti pozíciói 2028-ig erősek, és a mostani konfliktus hatását főleg a 2026 márciusával záruló üzleti évre várta. A Ryanair oldaláról Michael O’Leary pedig április 1-jén azt mondta, hogy ha a közel-keleti zavarok április után is kitartanak, akkor júniustól már ellátási gondok is felmerülhetnek. Szerinte az Egyesült Királyság most Európa egyik leginkább kitett piaca, mert jelentős mennyiségű repülőgép-üzemanyag érkezik oda Kuvaitból, és a Ryanair a nyári szezonra egyelőre csak mérsékelt, 3–4%-os jegyár-emelkedéssel számol.

Magyarul: ma még lehet jó áron low-cost jegyet találni Európán belül, csak érdemes tudni, hogy a háttér már feszesebb, és a nagyon olcsó jegy mögött most kisebb lehet a tartalék.

Az én rövid üzenetem ez lenne:
ha keletre mennék, okosabban terveznék, és inkább stabilabb útvonalat választanék;
ha Amerikába mennék, nyugodtabbnak látnám a képet, bár az árakat ott is nyomja felfelé a világpiac;
ha pedig Európán belül maradnék low-costtal, most még simán elmennék, csak tudnám, hogy a háttér már nem olyan "laza" , mint egy konfliktus előtti időszakban.

Most nem feltétlenül a legolcsóbb jegy a legjobb jegy, hanem az, amelyik a legkisebb eséllyel borítja meg az egész utazásodat.
Jó utazást mindenkinek!