A hosszú repülési munkaidő után a személyzeteknek szálloda jár, ahol a hajózók, szerelők, loadmasterek ki tudjá magukat pihenni. Szándékosan nem írok légikisérőt, mert már évek óta nem láttam olyat. Lassan már kezdjük megismerni a szállodákat a világban, tudjuk hogy melyik nép milyen módon bánik az emberekkel, ki mennyire udvarias, mennyire initm az a bizonyos intmszféra. Mert ugye tudjuk, az intimszfélra azért intimszféra, mert intimszféra. Ez úgy megmaradt bennem valahonnan, anélkül hogy politizálnék. Csak ott talán magánszféráról esett szól, meg helikopterről, megy Bulibáróról.

A történet mai, friss és ropogós.

A helyszín, Steigenberger HOF, 5 csillagos német szálloda, ( kapitányi ) lakosztály, Frankfurt belvárosában. Elegáns, majd 200 éves szálloda, ránézésre hibátlan szolgáltatáscsomaggal. Példaként említhetem, hogy amikor megérkezünk, akkor a sujtásos londíner, jógaoktatót megszégyenítő módon, derékból a földig hajolóan, hangos “Guten tággal” köszönt, és gyakorlatilag karban visz be minket a recepcióra. Aki vizuális, el tudja ezt képzelni. Szóval a hotel elegáns és szép. Finom a reggelije. Bár ugyan múltkor volt egy helyzet, amikor azt hittem hogy elektromos tűz van, mert az étteremben valami fújtó illatú szag indult meg, amitől mindenki elkezdett nagyon durván köhögni. Pilóta létemre, – aki úgy fél az elektromos tűztől, mint varangyos béka a hajnali dértől – kértem az asztalnál helyet foglaló másodpilótámtól a SMOKE REMOVAL CHECKLIST-et és azonnal evakuálásra szólítottam fel az éttermet. Erre az egyik pincér mondta, ez normál, Helmut az új szakács biztos beejtette a sapkáját a serpenyőbe és az kicsit megpörkölődhetet. “Ja, alles klar” és ettem tovább a káposztámat és a wurstomat.

Nos a történet…

344 Szoba, dél körül, de a történet szempontjából lényegtelen. Kopognak, próbálok úgy tenni mintha nem hallanám. Erősebben kopognak, majd hallom klattyan a zár a bejárati ajtón. Rosszul mondom, ez precíz német hotel, itt zliccenő hangot adott. A történet innen durvul.

– Room service – mondja az ipse.

Épp a fürdőből lépek ki a nappaliba, élvezve a szobám intim szféráját még kb 3 másodpercig miközben mondon:
– Nein, Danke, könnten Sie ein bisschen spater kommen? ( Tudna egy kicsit később jönni) / innentől online teszem át magyarba a történteket- szerző megjegyzése /
– Bejövök – mondja.
– Mondom NEM (németül határozottan) A FÜRDŐBEN VAGYOK NE JÖJJÖN.

… közben kerestem valamit hirtelen. Találtam egy váza jellegű eszközt ami a formájából fakadóan limitált volt az intimszféra kialakításához..

Miután kiléptem a fürdőből, ő már belépett a nappalimba. Hökkenten néztük egymást. Ő vázás pasit, én a porszívós ipsét. Mondom neki, miután letettem a vázát – a nyomaték kedvéért-

– Mint látja, marhára nem alkalmas. Ezt vagy 3 nyelven elmondtam neki, de szerintem pont a lengyel maradt ki. És ez volt a hiányzó kulcsmondat ( Nie nadaje się sir wychodzić) Mivel ez akkor nem jutott hirtelen eszembe nem értem el a kellő visszatartó érőt. Szerintem azt hitte egy német gőzfürdőbe tévedt ahol ez normál, hogy férfiak a pöcsük előtt vázával és/ vagy pucéran állnak a nappaliban.

– Tálcát kivihetem? -kérdezte ha már bent volt.
– Persze vigyed ha már ilyen jól bejöttél Apám!

Ott álltam, tálca nélkül és komolyan nem értettem mivel lehetett volna jobban távol tartani a szférámba behatolót.

A bizonyos ajtó

Tudom, ki kell tenni a piros ne zavarjanak kártyát, de ennek ellenére a német szállodákban katonásan kopgnak, majd egy hangos dobbantással be is lépnek. Az ingemet pedig 2 napig nem vitték el, mert nem hívtam őket. Mondván, ők nem vesznek le a kilincsről semmit (mosnivalót) , mert nem tudják miért akasztom ki.

Szüle Zsolt